Tuja Mivel nem optimálisak számukra az itteni feltételek, ez megkönnyíti a kártevők és a kórokozók dolgát. Sajnos nagyon sok kerttulajdonos szenved ezekkel a növényekkel és sok esetben nem lehet biztosan megállapítani a pontos problémát. Ezekhez szeretnék segítséget nyújtani, legalább a fontosabb kártevők és kórokozók bemutatásával. Azonban nem csak ezek válthatják ki a tuja barnulását, esetleg pusztulását, hanem például, szárazság, talajtani tényezők, tápanyaghiány
Tuja kabatinás hajtáselhalása
A betegséget akár már februártól észlelhetjük, mivel a gomba a fertőzött hajtásokon telel át. A tünet a csúcsi pikkelylevelektől kiinduló, akár az egész hajtásra kiterjedő szürkés-barnás elszíneződés, majd elhalás követi. Fontos minél hamarabb észlelni a kórokozót, mivel a gomba, spóra szóródása májustól várható. A betegségre még jellemző, hogy élesen elkülönül a beteg és az egészséges rész. Az elhalt részeknél apró, fekete kitüremkedő foltok jelennek meg, ami a kórokozó szaporító képlete. A kórokozónak kedvez az alacsony hőmérséklet és a magas páratartalom. Ennek megfelelően elsősorban csapadékos években jelentősebb a kártétele. A védekezés alapja, hogy május (spóra szóródás) előtt távolítsuk el a fertőzött részeket és kerüljük a sűrű növényállományt. Nagy fertőzési nyomás esetén a spóra szóródásának időszakában akár 7-10 napos időközzel szükséges permetezni. Különlegesen fogékony a Smaragd tuja.
Didimaszcellás betegség (Didymascella thujina)
A tuja didimaszcellás betegsége
Kezdetben a kórokozó megjelenésekor, csak egy-egy pikkelylevél kezd sárgulni, azonban az idő előrehaladtával, az egész növényen megjelenik ez a tünet. Súlyosabb fertőzés esetén hajtás száradást is okoz és idővel akár a teljes növény is elpusztulhat. Védekezéskor a fertőzött részek erős visszavágása és eltávolítása szükséges. A növényvédelmi kezeléseket a visszavágás és esős időszak után célszerű elvégezni. Azonban a hosszú spóra szóródási időszak miatt a növény állapotához, a fertőzöttség mértékéhez és az időjáráshoz kell időzíteni a permetezéseket.
A tuja seiridiumos betegsége
A fertőzés teljes ágak pusztulását okozza. Elsősorban az idősebb fákon jelentkezik a betegség, amiket sebzésen keresztül tudd megfertőzni. A károsítás helyén a kéreg besüpped és pirosas színezetű lesz. Gyakran gyantásodás figyelhető meg. A kórokozónak a meleg párás időjárás kedvez. Védekezésnél a károsított részeket, bőven az egészséges részig vágjuk vissza és semmisítsük meg. Kémiai védekezéssel csak a károsítás mértékét tudjuk visszafogni, mivel a kórokozó a fás részben van és nincs olyan szer ami képes volna oda felszívódni.
Pestalotiopsisos betegség (Pestalotiopsis funerea)
Elsősorban az idősebb növényeknél jelentkezik, hogy a pikkelylevelek a hajtáscsúcstól elkezdenek sárgulni-barnulni, majd szépen fokozatosan elszáradni. Súlyos fertőzés esetében, akár teljes ágak is felkopaszodhatnak. Az elhalt pikkelyleveleken apró fekete szaporító képletek jelennek meg. Ez a gomba gyengültségi parazita, így elősegíti a megtelepedését a nagy szárazság, rossz termőhely, tápanyaghiány, vagy más káros tényező ami a növény egészségi állapotát csökkenti. Védekezés a kórokozó ellen nincs kidolgozva, elsősorban a megelőzésre kell odafigyelni. Csökkentsük a stresszes tényezőket, kerüljük a sűrű térállás kerülése és ügyeljünk, hogy kálium túlsúlyos készítményeket juttassunk ki. Ha észleljük a kártételét a fertőzött részeket erősen vágjuk vissza és semmisítsük meg.
KÁRTEVŐK: Tujafúró-aranymoly (Argyresthia thuiella)
A kártevő a pikkelylevelekben kialakított aknák miatt okozza a hajtások barnulását, majd száradását. Az elszáradt hajtások már a nyár folyamán elkezdenek lehullani. Az imágók rajzása június elejétől július elejéig tart. Miután lerakták a tojásokat, az abból kikelő lárvák egyből berágnak a levélbe és elkezdik kártételüket, az aknák kialakítását. Egészen áprilisig a levelekben maradnak és ott károsítanak. Az aknában bábozódnak be, majd azután megkezdődik az imágók rajzása. Ezt az időt kell a védekezés alapjául venni. Meg kell akadályozni, hogy lerakják a tojásokat. A permetezést akár 2-3 alkalommal is meg kell ismételni attól függően, hogy a használt készítményeknek milyen hosszú a hatástartalma.
Tujaszú (Phloeosinus thujae)
A védekezés ez ellen a kártevő ellen nem kidolgozott a hosszúra nyúló rajzása miatt. Az imágó érési táplálkozást folytat júniustól októberig. Ez idő alatt több hajtásba is berág és nagyjából 1 mm átmérőjű lyukat fúr a hajtás csúcsi része felé. A kifejlett egyedek az egyik ilyen hajtásban vészelik át a telet. Súlyos károsítás esetén a növény kiritkulhat. Azonban fontos tudni, hogy nem csak az imágó károsítja a tujákat. Tavasszal a legyengült növények törzsén kialakítja a lárvajáratokat. A lárvák 4-5 mm mélyen berágnak a fás részbe, majd ott bábozódnak be. Emiatt a kártétel miatt az idősebb növények is elpusztulhatnak. Ha a növény törzsén kis lyukakat látunk az a szú ki- és bemeneti röpnyílásait jelzi. A legtöbb tuját és ezenkívül más örökzöldeket is károsít, de előnyben részesíti a Smaragd tuját. Mivel nehéz a védekezés ellene, ezért igyekezzünk a növény jó kondícióját megtartani. Ha jó kondíciójú növénybe rág bele, akkor azt bő gyantaképződés követi, amibe akár bele is fulladhat a kártevő.
Boróka-tarkadíszbogár (Ovalisia festiva)
2012-ban figyeltek fel erre a kártevőre Budapest több pontján. Egyre több tuja sövény pusztul el úgy, hogy a kertészek nem tudták mi lehet a bajuk. A problémát ez a szép, fémes-, zöldes-kékes színezetű bogár lárvája okozza. A kéreg alatt kezd el rágni, majd behatol a fás részbe. Az egyed kifejlődése 1-2 évig tart. A berágás helyénél gyantafolyás figyelhető meg. Ezenkívül csak azt vesszük észre, hogy a növény fokozatosan elkezd elhalni. A kártevő elsősorban a szárazságtól sínylődő növényeket részesíti előnyben. Védekezni nem igazán lehet ellene, mert egy védett fajról van szó, aminek 50.000 Ft értékű természetvédelmi díjat szabtak ki. Az egyetlen amit tehetünk, hogy jó kondíciót biztosítsunk a növényeknek, így kisebb eséllyel ess áldozatul ennek a kártevőnek.