Miből legyen sövény? IV. rész – a nyugati tuja

0 hozzászólás

Miért szerettük évtizedeken keresztül töretlen lelkesedéssel a különböző nyugati tujafajtákat? Miért váltak be jól sövénynek? Mi az oka, hogy egyre inkább kiszorul a kertekből a 2010-es évek óta?

Tavaly júniusban bemutatásra került a sövényalkotónak alkalmas lombhullató, gyönyörűen virágzó kerti gyöngyvessző, a kikeleti bangita, a rózsalonc, a pompás japánbirs és a kerti aranycserje. A lombhullató és strapabíró mogyoró, a turkesztáni szil, a japán vérborbolya és a fagyal gondozásának részleteit is megtudhattuk, majd az örökzöld sövény telepítéséhez egyre többet választott kerti korallberkenyét és a babérmeggyet is megismerhettük. De mi a helyzet a nagy klasszikus nyugati tujával? Mi az oka annak, hogy nemsokára kiszorítja ezt a fajt az éghajlat változásait könnyebben elviselő, szintén örökzöld leylandi ciprus?

A Szent István Egyetem parkjában és belső udvarában lakó példányok is már tapossák a száz évet

A nyugati tujáról dióhéjban

A nyugati tuja (Thuja occidentalis) Észak-Amerikából származik, de már a 16. században megjelent Európában is. Igen gyorsan elterjedt a kontinensen, és egészen a 2010-es évek elejéig a legnépszerűbb térelválasztó és belátásgátló, örökzöld sövénynövények közt tartották számon. Nyírott és nyíratlan sövénynek egyaránt alkalmasak az oszlopos fajták.

A nyugati tuja megjelenése

Oszlopos növekedésének köszönhetően vált ideális sövénynövénnyé. A nyíratlan példányok magassága meghaladja a 10-20 métert is, attól függően, mekkora helyük és mennyi tápanyag áll rendelkezésükre a növekedéshez.

A nyugati tuja termése

A keresztben átellenes állású, tojásdad alakú pikkelylevelek fonáka sárgászöld, színe hamvaszöld, szétmorzsolva aromás illatúak. Lombja télen bronzos árnyalatúra színeződik, tavasszal azonban a növények visszanyerik eredeti zöld színüket. A tuja termése toboztermés.

A nyugati tuja fajtái

A legismertebb nemesített oszlopos fajta a ’Smaragd’, de a kertészetekben találkozhatunk még a világosabb színű, gyorsabban növő ’Brabant’-tal, a karcsú, sötétzöld lombú ’Romantiká’-val, a viszonylag gyorsan növő ’Columná’-val, a télen kissé megbarnuló ’Holmstrup’-pal. Néhol, a nagyobb áruházakban még lehet találkozni az Ambrózy István által 1913-ban nemesített ’Malonyai’ tujával és az aranyszínű ’Malonyana Aureá’-val.

Sziklakertbe, cserépbe, de még balkonládába is ültethető a gömb alakú ’Danica’,az apró leveleivel megtévesztő ’Teddy’, és az aranyos hajtásvégű, találó nevű ’Golden Globe’. A kissé „ziláltabb” kinézetű ’Kobold’ nagyon lassan nő, de elérheti az 1 méteres magasságot is.

A nyugati tuja gondozása

Mindenekelőtt azokba a kertekbe ajánlott nyugati tujafajtát telepíteni, amelyek talaja nem homokos, de nem is agyagos: jó vízáteresztő képességű, meszes vagy semleges kémhatású talaj a megfelelő számára. Inkább napos, semmint félárnyékos-árnyékos helyre ültessük!

A sövénynek ültetett nyugati tuját évente akár két-három alkalommal is nyírni kell, főleg az ültetést követő 3-4 évben. Ahhoz, hogy ne kapjunk minden alkalommal lumbágót és izomgyulladást, érdemes 2 méteres magasságig engedni megnőni, különben nagyon nehéz és időigényes lesz a nyírása.

A tuja ágrendszere sűrű, évente többször is szükséges nyírni

Nyáron rendszeresen öntözzük nagy mennyiségű öntözővízzel a tujákat. Hetente egy alkalommal elegendő, de nagy és tartós szárazság esetén heti 2 alkalommal is ajánlott. A tápanyag utánpótlása – amit évente két alkalommal, egyet tavaszra, egyet őszre kell időzíteni – akkor eredményes, ha kellő mennyiségű öntözővízzel juttatjuk ki.

Félfás dugvánnyal haladó kertészek eredményesen szaporítják.

A nyugati tuja növényvédelme

A nyugati tujafajták növekvő növényvédelmi problémái a legfőbb oka annak, hogy a tujasövényt felváltják a dekoratív lombhullató fajok vagy a viszontagságokhoz jobban alkalmazkodni képes örökzöldek. A tuja kártevői alaposan feladják a leckét, mivel igen nehéz jól időzíteni az ellenük történő védekezést, a kórokozók számára pedig sokkal kedvezőbbek az éghajlati változások, mint a kevésbé stressztűrő gazdanövénynek. A károsítók sokkal hamarabb megtámadják és elpusztítják a legyengült növényeket, éppen ezért ügyeljünk arra, hogy:

  • ne ültessük pangó vizes, tápanyagszegény, magas sótartalmú, száraz és/vagy köves talajba
  • talajlakó kártevőkkel (pl.: lótücsök vagy cserebogár-lárva) erősen fertőzött talajba ne ültessük a tuját!
  • A tuja kártevői közül az egyik régi ismerősünk a tuja aknázómoly, melynek lárvái okoznak kárt: a növény leveleiben táplálkoznak. Ennek következtében a hajtáscsúcs sárgul, barnul, majd lehullik. A lárvák jellemzően augusztusban kelnek ki, ekkor permetezéssel védekezhetünk ellenük.

A tuja kártevői közül az egyik régi ismerősünk a tuja aknázómoly, melynek lárvái okoznak kárt: a növény leveleiben táplálkoznak. Ennek következtében a hajtáscsúcs sárgul, barnul, majd lehullik. A lárvák jellemzően augusztusban kelnek ki, ekkor permetezéssel védekezhetünk ellenük.

A tuja másik jellemző kártevője a hamisciprust és a borókát is károsító és súlyos fertőzésnél az ágakat teljesen beborító boróka-pajzstetű. Nagyon nehéz ellene védekezni, ezért a növényvédő szerek kiválasztásában és a kezelés idejének megválasztásában mindenképpen kérjük ki szakember véleményét!

A soktápnövényű kétfoltos takácsatka felszaporodásához és kártételéhez a meleg és száraz időjárás kedvez, ezért jellemzően a meleg nyári hónapokban károsít. Könnyen felismerhető pókhálószerű szövedékéről, amelyben ivadékait is neveli. Kártétele során a növényi részeket szívogatja, amivel gazdasági és esztétikai kárt okoz.

Most pedig jöjjön a feketeleves: a legnagyobb problémát a boróka-tarkadíszbogár (Lamprodila festiva) okozza, amelynek első hazai példányát 1999-ben találták meg a barcsi ősborókásban. A fővárosban 2012-ben észlelték először több helyen. Ezt a fajt az egyre melegedő időjárás és a határokon átnyúló díszfaiskolai szállítmányok hozhatták be Magyarországra is. Jelenleg a legjelentősebb kártevője a nyugati tujának, egyelőre rendkívül nehéz ellene védekezni.

A nyugati tuja kórokozói jellemzően a növény sebzésein keresztül jutnak be a növénybe. Ezeket a sebzéseket okozhatják a kártevők, vagy a sövény nyírásából származó sebek.

Ismert gombás betegségei közé tartozik a didimaszcellás pikkelylevél barnulás: A betegség tünete elég jellegzetes, a fiatal hajtások kifakulnak, ezt követően barnulnak, végül elszáradnak. Az elhalt hajtások lehullnak csupasz ágakat hagyva maguk után.

A tuja kabatinás hajtáselhalása az egyéves ág és a hajtáscsúcs sárgulását eredményezi. Ez a gombafaj ősszel fertőz, a tünetek azonban tél végén-kora tavasszal jelentkeznek.

Ha még mindezek mellett tujasövényt szeretnénk telepíteni, mindenképpen ügyeljünk a lehető legideálisabb körülmények megteremtésére!

Kategória:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

fel az oldal tetejére