(Daphne laureola) VÉDETT!

Ez a kistermetű cserje, mely kizárólag a zöld szín árnyalataiban pompázik, a nemes babérhoz hasonló, bőrnemű, örökzöld leveleiről kapta a nevét. Természetes élőhelye a mediterrán térség hegyvidékeitől Kis-Ázsiáig, illetve a Krím félszigetig terjed, hazánkban pedig leginkább a Bakony humuszos erdőtalajában érzi jól magát. A növény ritkásan elágazó, szürkésbarna ágain szórtan állnak kihegyezett végű, hosszúkás, 8-10 cm hosszú levelei. Sárgászöld, apró, gyengén illatos virágait a babérboroszlán korán, sokszor már a tél végén kezdi bontogatni. A viszonylag kevés virágból álló virágfürtök a levelek hónaljában nyílnak, s nektárjuk vonzza a korai méheket. Virágaiból őszre fekete bogyók fejlődnek, melyek azonban mérgező hatásúak!
A kertekben nevelt babérboroszlán nagy előnye, hogy még a mélyárnyékot is elviseli, ráadásul nagyon jól illik erdős-ligetes kertrészekbe, de kisebb mérete miatt akár előkertbe is ültethetjük. Bár a babérboroszlán önmagában is mutatós, habitusa és sötétzöld lombozata szép hátteret ad hóvirágok és hunyorok kisebb csoportjainak is. Hosszantartó virágzása február végétől akár májusig is eltarthat. A babérboroszlán 1-1,2 m-nél ritkán nő magasabbra, de a Pireneusokban előforduló D. laureola subsp. philippi még ennél is alacsonyabb, mindössze 50 cm magas. Ennek az alváltozatnak egy Szicíliából származó fajtája a kompaktabb méretéért és mutatósabb virágaiért kedvelt ‘Margaret Mathew’. Jó, ha tudjuk, hogy a természetben élő példányok hazánkban védett növények!

Gondozása

Humuszban gazdag, közepesen tápanyagdús, jó vízáteresztő képességű talajt, valamint félárnyékos, védett fekvést igényel. Jó, ha gyökerénél a föld állandóan kissé nyirkosan van tartva. Ha fák alá ültetjük, mindenképpen vegyük figyelembe, hogy a kifejlett fák rengeteg vizet vesznek fel a talajból, s ezért gyakrabban lehet szükséges az öntözés. A növény mulcsozása segíthet a gyökerek hűvösen tartásában és a talaj vízmegtartó képességében. Az átültetést igen rosszul viseli, ezért ültetés után lehetőleg már ne bolygassuk. Metszést az elhalt és beteg hajtások eltávolításán felül nem igényel. A növény tejnedve, de még a terméseiben lévő magok is bőrirritáló hatással rendelkeznek, ezért gondozásakor viseljünk kesztyűt. Időnként megtámadhatják a levéltetvek, de hajlamos lehet a szürkepenészre is.

Szaporítása

Zölddugványokkal tavasztól kora nyárig, illetve félfás duványokkal nyáron, esetleg magról.

Sárgászöld