A mezőgazdaságilag hasznosítható termőtalaj egyik legfontosabb, sajátos alkotórésze a humusz, ami nagyon sokféle talajspecifikus vegyület összessége. Azok a talajba került szerves anyagok alkotják, melyek már átestek a humifikáción. Mindezt a talaj-mikroorganizmusok irányítják, végzik. A talaj termőképességének fenntartásában a humusznak jelentős szerepe van: hatással van a talaj szerkezetére, víz-, levegő- és hőgazdálkodására.

A humusz a Föld termőköpenye

A talaj a Föld legkülső szilárd rétegének mállása következtében, az élő szervezetek közreműködésével jön létre, klimatikus viszonyoktól függően. Sajátos élővilága az edafon, melyet baktériumok, algák, gombák és különböző állatok alkotnak. A talajkészleteket az erózió csökkenti, a mállás növeli. Ezeket a folyamatokat döntően befolyásolja a csapadék, a hőmérséklet, a domborzat és az élővilág. A talajképződésben jelentős szerepe van az elpusztult szerves anyag lebomlásának is. Amikor a talajok mállottsága lehetővé teszi, hogy bennük mikroorganizmusok és növények telepedjenek meg, akkor a talajba került, elpusztult szerves anyagok egy része humusszá alakul. A szó latin eredetű, a humus jelentése talaj, földfelszín.

Rétegzettség

A talajok kémiai-fizikai tulajdonságai sokféleképpen befolyásolják a talajlakó élőlények és a növények életfeltételeit. Ebből a szempontból a talaj rétegződése, szerkezete és alkotórészei kiemelkedő fontosságúak.

A talaj rétegzettsége jól látszik egy talajszelvényen. A felső szintben (O-szint) általában a le nem bomlott szerves anyag halmozódik fel. A legtöbb talajban az alatta elhelyezkedő ún. kilúgzási szintekben (A-szint) a humuszképződés nyomán létrejött, kedvező tápanyag-szolgáltató képességet adó szerves anyag van. A kilúgzási réteg alatt helyezkedik el a felhalmozódási szint (B-szint), melyben a tápanyagok mellett vas- és mangánkolloidok, valamint agyagásványok dúsulnak fel. E réteg alatt található általában az alapkőzet (C-szint). Ez a rétegződés fiatal talajokban még kevéssé ismerhető fel. A klimatikus feltételektől függően egyes talajrétegek kialakulása el is maradhat.

A humuszosodás fokozatai

A humuszosodás fokozatait a nemzetközi szaknyelv a mor, moder és a mull kifejezésekkel illeti. A mor szerkezetében élesen elválik a holt szerves anyag és az alatta lévő talaj. A moder esetén a holt szerves anyag bomlása és szerkezeti anyaggá alakulása előrehaladott, a határvonal a holt szerves anyag és a talaj között kezd eltűnni, de a növényi maradványok még felismerhetőek. A mullnál a humuszosodás előrehaladott, a növényi szerkezetek már nem ismerhetők fel.

A talaj legfontosabb alkotói a kolloidális méretű, vízburokkal körülvett agyagásványok és humuszanyagok. Kalciumban gazdag környezetben ezek agyagásvány-humusz komplexeket képeznek, amelyek a talajmorzsák kialakítói. A humusz ellenálló, nehezen bomló, vízben csak meghatározott körülmények között oldódó vegyületek összessége. Felhalmozódása nagyobb mennyiségben csak ritkán játszódik le. A lebomlása lassú folyamat, végtermékei az egyszerű vegyületek. Ez a lassú bomlás teszi lehetővé, hogy a humusz hosszú időn át tudjon tápanyagot, főleg nitrogént biztosítani a növényeknek. A tápanyagfelvétel alapvetően a talaj szilárd alkotórészeinek, a talajoldatnak, a talajban lévő mikroorganizmusoknak és a növények gyökérfelszínének kölcsönhatása eredményeként megy végbe.

A HUMUSZ MENNYISÉGE A TERMELÉKENYSÉGET, a talaj legfontosabb tulajdonságát határozza meg!

Magyar Talajvédelmi Baktérium-gyártók és -forgalmazók Szakmai Szövetsége