MIÉRT NE ENGEDD A TUJÁIDAT AZ ÉGIG NŐNI?

0 hozzászólás
MIÉRT NE ENGEDD A TUJÁIDAT AZ ÉGIG NŐNI?

MIÉRT NE ENGEDD A TUJÁIDAT AZ ÉGIG NŐNI?

Kezdjük a kérdés megvilágítását az alapoktól a kerttervezéstől. A kerttervezés egyik legfontosabb lépése a megfelelő növényválasztás és elhelyezés. Minden növénynek, így az örökzöldeknek is van egy jellemző habitusa, lombozata, növekedési erélye. E tulajdonságok alapján határozzuk meg funkciójukat, helyüket a kertben. Az örökzöldek, tuják között is választhatunk gömb, oszlopos, szabálytalan formájú fajták közül. Ezek állhatnak magányosan (szoliter) vagy csoportosan (sövény) egy kertben.

Ha ismerjük az adott fajta tulajdonságait, meghatározhatjuk szerepét a kertben, azaz például talajtakaróként vagy térelválasztó sövényként vagy egyedülálló, hangsúlyos növényként szeretnénk látni a kertben. Az elhelyezés kérdésénél nagyon fontos figyelembe venni a növény későbbi gondozhatóságát is. Itt lép be a képbe a fő témánk, a növekedés, növekedési erély. Vannak olyan örökzöld fajták, amelyek számukra kedvező körülmények között is évente csak néhány cm friss növekményt képesek hozni. Ezeket könnyű karbantartani, gondozni, nem kell nekik nagy hely a kertben. Ezzel szemben vannak olyan fajták (pl. leyland-ciprus) amelyek ha jól érzik magukat évi 60- 80 cm is tudnak nőni. Ha térhatároló, magas zárt sövényt szeretnénk, ezeket a fajtákat válasszuk. Ezek telepítésekor azonban számolni kell azzal, hogy fokozottabb és nagyobb fenntartási munkát igényelnek. Minél többször nyírjuk őket, annál hamarabb sűrűsödnek és vállnak áthatolhatatlan, zárt sövénnyé. Egy jól kezelt sövény évi 2-3 alkalommal minimum nyírva van.

Elérkeztünk főkérdésünkhöz: mi történik, ha ezek a munkák elmaradnak és hagyjuk szabadon nőni növényeinket? Ha nem nyírjuk őket, soha nem lesz zárt sövény belőlük, nem sűrűsödnek be, nem fogják ellátni térelválasztó funkciójukat. Az is veszélyes, (és ez a gyakoribb) hogy egy darabig nyírjuk őket és utána elmaradozik ez a művelet. Egyrészt ezzel az esztétikai megjelenésüket rontjuk, másrészt egy idő után elérik azt a magasságot, ahol már veszélyt jelenthetnek kábelvezetékekre, háztetőkre, átlóghatnak a szomszédba, ezzel konfliktust okozva. Nem is beszélve arról, hogy a kertben is jóval nagyobb árnyékot adnak, megváltoztatják a kert mikroklímáját, rontják a mellettük lévő növények életkörülményeit, csökkentik életterünket, bezártság-érzetet keltenek.

A rendszeresen nyírt sövényeknél is van olyan magasság, amely fölé engedve őket, drasztikusan megnő a fenntartási költségük. Tapasztalataink azt mutatják, hogy 3 méter felett már komolyabb sövénynyíró gépeket, magassági ágvágókat, állványt, létrákat szükséges használnunk, amely jelentősen megemeli a munka költségeit, a veszélyességéről nem is beszélve. Extrém helyzetekben előfordulhat, hogy emelőkosaras autót és alpin technikát is kell alkalmazni, amely már nagyon veszélyes és költséges munkafolyamat. 

A magányosan álló növényeknél a gondozhatóság mellett az időjárási körülmények is komoly tényezőkké vállnak. Viharos szélben ezek a növények szabálytalan, nagy súlyú ágaik miatt, sokkal könnyebben megdőlhetnek, esetleg gyökerestül kifordulhatnak hatalmas károkat okozva a kertben, rosszabb esetben, a házban. Nagyobb mennyiségű hó szintén tud ágtöréseket, lombszétesést okozni, ezt magas növényeknél nehéz megelőzni tisztítással, lerázással. Utolsó, de nem elhanyagolható tényező, hogy a nem kezelt, elengedett növények hamarabb felkopaszodhatnak, ezáltal jelentős esztétikai romlást mutatnak.

Összegezve az eddigieket, azt ajánljuk, hogy a megfelelő helyre betervezett örökzöldeket folyamatosan nyírjuk, gondozzuk, és szabjunk nekik határokat a kertben, ne engedjük őket kezelhetetlen magasságokba.

Forrás:https://tujadoktor.hu/

Kategória:
fel az oldal tetejére