A bukszus vagy puszpáng tömött, lassú növekedésű, fényes, apró levelű, örökzöld díszcserje, vagy ha engedjük, kis fává is megnövő dísznövény.
Kiválóan bírja az árnyékot és a nyírást!
FONTOS: A bukszus ideális ültetési, ezáltal rendelési ideje is, kora-tavasztól – késő őszig terjed. Ettől eltérő időszakban ültetett bukszus eredésére nincsen garancia. Nyáridőben történő ültetés esetén, legyen fokozott figyelemmel az öntözésére!
A puszpángot (Buxus sempervirens) talán szinte senkinek sem kell bemutatni, a kertek, valamint a parkok közkedvelt jól metszhető örökzöld cserjéje. Jól alakítható, ezért a barokk idején, a tiszafához hasonlóan előszeretettel használták a mértani kertekben formára nyírva.
A növény elég lassan növekedik, léteznek alacsonyabb változatai, amelyek kb. egy méteres magasságig nyújtóznak csak. Ha buxust ültetünk, arra azért számíthatunk, hogy akár a 3méteres magasságot is elérheti. Fontos megemlíteni, hogy a növény mérgező.
Ahogy korábban említettük, nagyon jól alakítható, ezért sövénynek, térhatárolónak is kiváló. További jó tulajdonsága, hogy nagyon sűrű az ágrendszere, és az apró levelekből álló lombozata, ezért szinte áthatolhatatlan, távol tartja a kíváncsi tekinteteket.
További jó adottsága, hogy egyszerű gondozni, bár a selyemfényű puszpángmoly megjelenése árnyalja ezt a képet. Ez a kártevő hatalmas pusztítást képes végezni a kert buxus állományában.
Bármilyen fényviszony mellett szépen fejlődik, ezért akár árnyékba is ültethetjük. A talaj tekintetében sem különösebben kényes, arra ügyeljünk, hogy jó vízáteresztő földbe ültessük.
Közepes vízigényű növényként tartják számon, száraz nyarakon meghálálja az öntözést. Metszeni elég évente egy alkalommal, ősz elején. Szaporítása dugványozással, félfás, vagy fás dugvánnyal történhet.
A puszpáng kártevői közül, a selyemfényű puszpángmolyt (Cydalima perspectalis) emelnénk ki, amely csúnya károkat, tarrágást is képes okozni.
Magyarországon csak a közelmúltban jelent meg ez a rendkívül káros rovar. A moly hernyói felelősek a károkért, fokozatosan bekebelezik a növény levélzetét.
Felismerésük nagyon könnyű, a hernyók fehér szövedéke, rágásnyoma, és ürüléke, egyértelmű jelek. Enyhébb kártétel esetén megoldást jelent, az elpusztított részek levágása, és elpusztítása. Súlyosabb esetben vegyszeres növényvédelmet kell alkalmazni.
Védekezés
Észlelésük esetén minél előbb el kell távolítani a kártevővel fertőzött hajtásokat, és megsemmisíteni. Házi kertben ez a védekezési mód általában elegendő. Később folyamatosan figyelni kell a bokrokon jelenlétüket, mert őszig károsításukkal számolni kell.
Súlyos fertőzésénél a deltametrin hatóanyagú Decis, a cipermetrin hatóanyagú Ciperkill, az acetamiprid hatóanyagú Mospilan, Gazelle, Spilan, a metoxifenoxid hatóanyagú Runner és a diflubenzuron hataónyagú Dimilin rovarölő szerek hatásosak a rágó szájszervű hernyók ellen. A rovarölő szerek ölő hatása elsősorban a fiatal lárvák ellen kifejezett.
forrás: Dr. Némethy Zsuzsanna
A puszpáng dugványozása
Dugványokat készíthetünk a levágott ágvégekből, valamint a nagyobb, vastagabb ágakból is. Utóbbiakat, közvetlenül a kertben duggatjuk.
A dugványozáshoz edényre, kb. 7cm-es ágvégekre, valamint lazább szerkezetű ültetőközegre, és gyökereztető hormonra van szükség. A levágott ágvégekről szedjük le a legalsó leveleket, és mártsuk őket gyökereztető hormonba.
Ültessük el a hajtásokat, a laza szerkezetű földdel töltött edénybe, és öntözzük meg őket. Fedjük le fóliával, és keressünk az edény számára árnyékos helyet. Biztosítsunk megfelelő páratartalmat és nedvességet a gyökeresedés ideje alatt.
A nagyobb ágakat a kertben, egy sorba ültessük el, és tartsuk nedvesen. Ezek a nagyobb dugványok lassabban eresztenek gyökeret.